2016. november 30., szerda

S lassan eltűnnek a színek (november vége a kertben)

Nagyon csúnya bacikat sikerült összeszednünk, kezdte a leányzóm, s akinek volt már arcüreggyulladása, az tudja miről beszélek. Három napig nem kapott az orrán levegőt, miközben a torka, mandulája is be volt gyulladva, ezért inkább virrasztottam mellette, féltem, éjszaka nehogy megfulladjon. Ilyen hosszan még nem volt beteg, annyira sajnáltam, annyira gyűlöltem, hogy tehetetlen vagyok....Aztán, ahogy illik, én is elkaptam, akármi is volt ez, és az én arcüregem is feltelt-begyulladt. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára kénytelen lefeküdni, de most egyszerűen nem bírtam talpon maradni. Na de ennek vége:) Közben a kert nagyot változott, a szép színes lomb mind a fák-bokrok alatt vagy a füvön van már. Egy-két fa tartja azért még magát.
Ilyenkor tesznek nagy szolgálatot az örökzöldek, azért a kert így is szép, nagyon szép, sőt virágzás is van, mert a rózsák közül nagyon sok még nyílik, s a kikeleti bangita épp most kezdte rá.




A perzsafán még van valamennyi levél, de javarészt lehullott már. Lehet, másnak rendetlenül hat így, de én imádom a füvön a lehullott leveleket, nézni és járni benne...Lassan mennyiség is lesz, ahogy nőnek a fák.



A fagyalsövény egészen tavaszig tartja magát, a csüngő bükkről már lehullott a levél. Érdekes, hogy az oszloposon még rajt van az összes. Néhány újonnan rendelt örökzöld apróságot betakartam a kivágott luc ágaival, nehogy a hideg kárt tegyen bennük.


A tölgylevelű hortenzia is nagyon szép még...




Örökzöldek nélkül elképzelhetetlen lenne a kert....De azért nagyon nagy a különbség a nyári képekhez képest.



A Munstead wood folyamatosan virágzott, és még mindig nyílik.



Nahéma, miután kitapasztaltam, hogyan is kell metszeni (erősen), kifejezetten sokat virágzott.




Valódi ciprus és korallberkenye



Ahol már ekkorák az örökzöldek, ott nem olyan fájdalmas a lombhullató növények téli pihenése, az csak bónusz lesz majd tavasszal-nyáron.


A Souv. de Malmaison egész ősszel virágzik. Sem a túl nagy meleget, sem az esőt nem igazán bírja, de olyan csodálatosan szépek a virágai, hogy egy ekkora kertben mindenképpen érdemes helyet szorítani neki.


William Shakespeare 2000,



A tárnicslonc elvirágzott, de a csészelevelek is olyan feltűnőek, hogy a bokor egyszerűen csodaszép.


Kikeleti bangita. Most már ráfér egy fiatalítás, az öreg ágakat tőből ki fogom vágni.

Schneewittchen



Magyal, csodaszépek ezek a piros bogyók a fényes levelek között.


A japán szentfa bogyói is nagyon mutatósak


Datolyaszilvák....Sok helyen olvasom, hogy néhányan tanácstalanok, mikor is kell leszüretelni a gyümölcsöt. Sokan azt írják, hogy éretlenül le kell szedni, és almával összerakni, úgy érjen be. Mi mindig a fáról esszük le, és nem megy tönkre. Egyébként is akkor jó, ha a fagy kicsit megcsípi. Ipari mennyiséget nem állítok elő, hiszen mindössze egy fánk van, az a legfinomabb, ha a fán meg tud érni a termés.


A kép egyszerűen nem tudja visszaadni, az örökzöld magnólia egyszerűen fantasztikusan szép. Néha rácsodálkozom, mikor is nőtt meg ekkorára, több mint 3 méter magas, és tényleg káprázatos.

Modern Csipkerózsikának én már nem lencsét adnék válogatni, elmehet a bálba, ha megmondja, hány bimbó is van az Alba Superba magnólián:)


Ha valakit érdekel, frissítettem a növénylistát, van néhány változás. Én már nem ígérek semmit, úgysem tudom betartani. Amúgy is, ez egy gyűjtemény kert, minden növényt számolunk, legalább ezer van a kertben. Idén is jöttek újdonságok, örökzöld is, lombhullató fa-bokor is, és néhány rózsa.

A rózsák metszésével most nem fogom megvárni a tavaszt, ennek oka csupán a megnövekedett mennyiség. Folyamatosan fogom őket metszeni, ahogy időm és az időjárás engedi. Az újonnan ültetetteket felkupacoltam, a többit nem szoktam, viszont szárított marhatrágyát mindegyik tő kapni fog.

A kivágott luc helyére (ez egyébként nem jó szó, mert a fa gyakorlatilag pótolhatatlan az adott helyen) két darab oszlopos magnólia kerül. Ma már akkora választék van magnóliából, hogy hihetetlen. Változatlanul ajánlom mindenkinek ezeket a gyönyörűségeket, akinek legalább átlagos (vagyis nem meszes) a talaja. Akárhogy számolom, 14 magnólia van a kertben, ebből 4 örökzöld. Micsoda pompás látvány lesz majd, amikor már mindegyik 2-3 méter körül lesz, és virágoznak!
Tudom ajánlani a Tündérkertje oldalát, sok magnóliájuk van, érdemes végignézni, mert már oszloposat is lehet vásárolni, ha valakinek kevesebb a helye.

Remélem, azért most is megérte velem tartani, jó egészséges, jó kertészkedést mindenkinek!



Petra

2016. november 28., hétfő

Csak egy luc volt

El kellett búcsúznom az udvar legmagasabb fájától, egy kb. 16 méteres lucfenyőtől. Az egyetlen fa volt az udvarban, amit nem én ültettem, hanem a házzal vásároltuk. Szerintem nagyjából egyidős is lehetett a házzal, közel 40 éves. Talán az akkori tulajdonosok meg is beszélték, hogy jó lesz ez a kis fa itt a telekhatáron, titeket úgysem árnyékol be, kedves szomszéd, ahogy nő, a mi kertünkre viszont árnyékot vet. De ahogy lenni szokott, tulajdonosok jönnek-mennek, az egyik aktuális bővítette a házát, és így a fenyőtől 1,5 méterre már egy épület volt.

Tudom, akkor kellett volna kivágatnunk, amikor ideköltöztünk. Nem fájt volna ennyire. Mert hiába csak egy luc volt, ekkora fánál ez már nem számít. Szép volt, sudár, tekintélyparancsoló. Nyáron a déli órákban ez az egy fa óvott minket, a csúcsán pedig rigók énekeltek.













Ennek immár vége, s bár a fát határozottan sajnálom továbbra is (annak ellenére, hogy értem, nagyon rossz helyen volt), maga a kivágása őrületesen profi módon lett végrehajtva. Úgyhogy innen is köszönet a Kötél Egyesületnek, ha nem látom, tán el sem hiszem, hogy ezt így is lehet. Apósom ugrásra készen állt egy utánfutóval, úgyhogy ahogy gallyazták, majd vágták a fát, úgy rakták föl, és vitték hozzájuk, nekem némi fűrészpor maradt, némi maszat meg a szép emlékek...

Tanulság: az van bőven. Ha egy fa rossz helyen van, keményítsük meg a szívünket, ne várjuk meg, amíg az égig nő, annál nehezebb lesz megválni tőle. Vegyük komolyan a fák magasságát és szélességét, eszeveszett gyorsasággal lesz óriás az apró kis palántából.

Jövök majd kertes képekkel is, mert a kert gyönyörű, most is, csak arcüreggyulladással még én sem kertészkedem:)


Petra