2015. április 28., kedd

Vihar előtt

Nagyon drukkolok, hogy ne legyen igazuk a meteorológusoknak, a hátam közepére nem kívánok 80 km-es szelet. Meg vihart sem. Szép csendes esőt kérnék, úgy két napig, aztán napocskát. Szerintem ebben semmi extra nincs:)

Szóval, tegnap, amíg a mosógép mosott, végigjártam a kertet, és már igencsak befelé tartottam, mikor eszembe jutott, hogy aktuális lenne a fotózás. Nosza akkor elölről, bár a kertet messze nem jártam végig, egyrészt mert már késő volt, másrészt mert lemerült az elem.

Már majdnem kifejlett méretűek a levelek a datolyaszilván.

Mivel elég közel ültettem a házhoz (hogy védett helyen legyen), ezért folyamatosan alakítanom kell majd, nem hagyhatom nőni kedve szerint.












Az örökzöld magnólia egyszerűen gyönyörű. Azok a fényes, nagy levelek!

Pár ágat megint levágok majd alulról, mellesleg egyre jobban terebélyesedik is, látszik, hogy jól érzi magát ezen a helyen.

A klemátisz a lábánál szépen elindult, jó kis párost alkotnak.









A fűszercserje virágzik. Nagyon kellemes megjelenésű bokor, szép a habitusa, szépek a levelei, a virágok illatától én nem vagyok elájulva, borszaga van, ne is szépítsük.
















Idus kertje, elvégre az ő szobája előtt van. Az Alba Superba magnólia kilevelesedett, bár néhány virág még nyílik rajta. A borbolya szép kis bokorrá cseperedett.
Rengeteg kaméleon-virág dugta ki a fejecskéjét, iszonyatosan elszaporodtak. Nem is maradnak itt, mert elnyomják a gólyaorrt, úgyhogy szépen költöznek majd a hátsó kertbe.















Az imbricata pendula h.ciprus nagyon szép lett. Olyan szép, hogy el is határoztam, ültetek belőle még egyet, hátra, a fűbe. Egyenlőre csak azt nem tudom, hol fogok kapni, merthogy nem árulnak minden utcasarkon ilyent.....







A fehér virágú fás bazsarózsám készülődik a virágzásra.

Eszméletlen nagy bokor, aki most készül ilyent ültetni, mindenképpen arra számoljon, hogy jó 2-2,5 méter magas és ugyanilyen széles lesz. És az nem kicsi.


Viszont majd ha ezek a bimbók kinyílnak!...Istenem, hogy az milyen szép tud lenni!






Davidiia, galambfa.






















A Rhapsody in Blue a szépséges üdezöld lombjával.

Szinte napok alatt rakódtak tele a rózsák bimbóval, hihetetlen mennyiség van rajtuk, úgyhogy mégegyszer kérem, kedves szélvihar, minket kerülj el!










Egyik kedvenc fám, szomorú nutka h.ciprus. Káprázatosan szép már, a rút kiskacsából bizony hattyú lett!


A füvünk viszont ronda. A vakond keresztül-kasul túrta, sok benne a hiányos rész. Majd kijavítjuk. Vagy nem.














Kaliforniai gyantáscédrus 1. A másik, a kistesó a hátsó kertben van. Gyönyörűséges fává fejlődött, a törzse barna, és elragadó módon hámlik.

Azt kell mondjam, hogy az örökzöldjeim jelentős része nagyon mutatós már.

















Az oszlopos tulipánfa is cseperedik szépen. Imádom ezeket a tenyérnyi, stilizált tulipánleveleket!




A lilaakác, ami nálam ugye rózsaszín, még csak most fog virágozni. Kicsit később, mint a lila változat.
A hinta még mindig nincs kész teljesen, Ida szerint soha nem is fog elkészülni, és ugyanez vonatkozik a tóra is.  Mit is akar ez jelenteni, vajon?:)





Arizonai ciprus, egyszerűen káprázatos. A színe, a formája, az illata....Hej, ha előbb találkozunk, mi ketten, sokkal több lenne belőle a kertemben!



Nem tudom mennyire adja vissza a kép, az Utersener Klosterrose valami hatalmas már. Kétoldat széthúztam, a tetejét el sem értem, rengeteg bimbó van rajta, mese lesz virágzásban .Egyébként is a legegészségesebb rózsám.






Oszlopos almafa, ez nincs annyira tele virággal, mint a másik volt, ami szinte már elvirágzott, de azért ez is szép!













Magnólia tripetala bontogatja a leveleit, amik máris jelentős méretűek, és még nőni fognak.

A nálunk levő agyagos talajban teljesen jól fejlődik, én nem adtam neki savanyú talajt sem, eléggé szeles helyen van, szerintem nem egy kényes fa.















Név nélküli Sieberz-től rendelt futórózsám is gyönyörű, na ezt nem kellene megtépázni semmilyen viharnak!




Itt fogyott ki az elem, pedig le akartam fényképezni a csüngő vérbükköt, a készülő kis levélkéivel.

Érdekes módon, az oszlopos vérbükk, és az aranylevelű oszlopos bükk is hamarabb hozza a leveleit, mint a csüngő változat. Nagyon szép fák, és méretüknél fogva elférnek az átlagos kertben is.


A legtöbb időt jelenleg az öntözés veszi el, mert valami hihetetlenül száraz a föld, egy ásónyomnyi mélységben sincs semmilyen nedvesség. Aztán az egynyári fű szépen belopta magát az ágyásaimba, azokat irtom így is úgy is, és várom, hogy a talajtakaró növények itt hátul is összeszedjék magukat, és tempósabban növekedjenek.

A hordó tele van csalánnal és pitypanggal, valami eszméletlen penetráns szaga van, meg persze nekem is, ha egy-egy kannával kiveszek belőle. De amilyen büdös, olyan hatásos! Szerencsére rengeteg csalán van a szomszédban (lakatlan), ezért aztán bőven van utánpótlás, még egy műanyag hordót be kell szerezni, mert 200 liter bőven kell egy ekkora kertben.

Szóval várom az esőt, a vihart nem, és remélem, jövő héten már rózsás képeket is mutathatok.


Szép napokat mindenkinek!

Petra

2015. április 21., kedd

Áprilisi színes

Kitartó szelet cserélnék esőre: valami ilyesmi hirdetést fogalmazgatok már napok, mint napok, hetek óta. Amennyire ideális volt tavaly, olyannyira katasztrófa az idei tavasz. Mármint csapadék szempontjából. És persze verem a fejem a falba, miért is nem hallgattam PP-re, hogy várjak őszig a rózsák rendelésével? Mert most aztán öntözhetek, és öntözhetek, és újra öntözhetek. De még így sem biztos, hogy az összes lengyel rózsa megered. Úgy kell az ilyen türelmetlen, makacs embernek!:)


Amúgy a kert szép, mi több nagyon szép, nap mint nap több mindenre lehet rácsodálkozni. Ráadásul az egész család beteg volt (a múlt idő annyira még nem is igaz), úgyhogy pár napig feküdtem is. Ami finoman szólva nem jellemző rám, de most valami brutális dolgot szedtünk össze, nem kívánom az ellenségemnek sem. De két nap után, ahogy kimerészkedtem a kertbe, ezer csoda várt:)



A borbolyák szinte teljes díszben vannak, a levelek még kicsit nőni fognak, de már látványosan virít a bordó lombjuk.











A hunyor még mindig virágzik ezerrel, ez még egyébként jó ideig el fog tartani. A kaméleonvirágok is kibújtak, őket innen ki kell irtani, mert mindent elnyomnak. Megérne egy blogbejegyzést a legagresszívabb  talajtakaró növények.



Az orbáncfüvet minden tavasszal erősen visszavágom, sőt ebben az ágyásban már a tarackjait is kordában kell tartani. Erre annak idején, sok-sok éve nem figyelmeztetett a kertész, úgyhogy én most megteszem: Az orbáncfű (és nem csak a talajtakaró) erősen terjeszkedő növény. Olyan hely az ideális neki, ahol ezt gond nélkül megteheti. Na ez itt nem az, de mivel egyébként egy nagyon szép növény, strapabíró, szépek a virágai bla-bla-bla, így a tavaszi egyszeri karbantartást kibírom. A hunyor káprázatos, és a varjúháj is teljesen kilevelesedett.



A datolyaszilva rügyezik ezerrel, a képen is látszik, hogy (jó)néhány vízhajtást nem távolítottam el! Na ezt sürgősen pótolnom kell.












Ezek a képek még fűnyírás előtt készültek, kéretik elnézni a fűnyíró ember betegsége miatt. A fűszercserje most is megbízhatóan telis-tele van virágbimbóval.





Fűszercserje lábánál egy hunyorbokrocska














Fűszercserje sok-sok bimbóval.

Én tavaly tavaszig abban a tudatlanságban éltem, hogy a fűszercserjének a virágai az illatosak, és erről kapta a nevét. Igazából nem is értettem, mert a virágok engem dohos borszagra emlékeztetnek, bár eddig senki nem értett velem egyet ezzel kapcsolatban. Viszont tavaly ahogy letörtem néhány elszáradt ágát, és fene tudja miért, megszagoltam, rádöbbentem, hogy egy frászt a virágja, maga a cserje, az ágai az illatosak. Méghozzá nagyon erősen, fűszeresen.



A kikeleti bangita még mindig virágzik, bár szerényebben, és lassan teljesen ki is levelesedett.
















Davidia, galambfa rügyek és már majdnem kintvagyok levelek...
















Közelebbről, és más szögből...

















Ebből a kis ágyásból két talicska elszáradt mindenfélét szedtem ki. Így ránézésre hova is fért el benne!

Nem látszik túl jól, de a tartót már most túlnőtte a tavaly tavaszi ültetésű Rhapsody in Blue.  Alatta-körülötte macskamenta, gólyaorr.









Amikor tavaly tavasszal ültettem a kis angol rózsácskákat, itt a WS 2000, hátrébb a St. Swithun, mindegyikhez tettem egy kis gólyaorr-gyereket. Egész szépen burjánzanak már.

Nagy bánatomra a kósza pocoknak is tetszik ez a hely, annyira, hogy ide is költözött. Nem örülök a szomszédságnak, főleg, hogy úgy néz ki, ki akar túrni a jogos tulajdonomból! Egyenlőre tanácstalan vagyok..







Az ilyenkor szokásos barackvirágok a japánbirsbokron.

Remélem, mindenkinek megmaradt, akinek küldtem, és türelem, valóban kell egy kis idő, de pár év múlva azokon a kis bokrokon is ilyen csodák lesznek.







Távolabbról: Még sok-sok bimbó van rajta, úgyhogy nem mostanában fog elvirágozni. Mögötte valamelyest látszik a Susan magnólia.





De ha nem, akkor itt van. Ő később virágzik, mint az Alba Superba, azon már csak elvétve van virág.



















Az oszlopos tulipánfa újszülött levélkéi:)

A nagy-nagy futtató lábánál az egyenlőre aprócska Phyllis Bide rózsa. Ezt a futtatót kell neki meghódítani.













A korallberkenye (photinia Red Robin) új hajtásai ilyen fényes bordók. Ha nem akarjuk, hogy a cserje csak fönt-fönt magasan hozza ezeket a szépséges leveleket, bátran metsszük meg.

A meszes talajt nem szereti, és gombás betegségre érzékeny, nagyjából ennyi, amit ki kell elégíteni vele kapcsolatban. Ő is kapja a keserűsó+vas levéltrágyát.















A nárciszok még mindig nagyon szépek.















Borágó, magról kelt. Rengeteg kelt, mellesleg, bezzeg, amikor két éve vetettem, összesen egy, azaz egy palánta lett. Az viszont szépen fejlődött, és tavaly elszórta a magjait. Ez például a virágágyást lezáró nagy köveken kívül nőtt, nagyon jól mutat itt.

Egyébként elég nagyra nől, pl. bokorrózsa mellé nem is jó, egyszerűen elnyomja. Viszont felszedtem az apró kis gyerekeket, és a történelmi rózsákhoz rakosgattam belőlük. Hátha.





Elfe futórózsa, körbetekerve, meghajlítva. Az az igazság, hogy ennél nagyobb futtató dukálna neki, de úgy egybenőttek, hogy csak úgy tudnám leszedni róla, ha nagyon visszavágnám. Ahhoz viszont nincs szívem.

Az Elfe elég erőteljesen növő futórózsa.










Csokros kis tulipánok most kezdenek csak virágzani.














A magnolia tripetala (ernyős liliomfa) levelei születőben.

Ide hátra meg aztán pláne nem értünk el füvet nyírni, megjegyzem, jelenleg így is tetszik, eszelős mennyiségű pitypang és százszorszép nyílik.











Virágoznak az oszlopos almafák, ez van a legjobban tele virággal.


















Ó, hány évet vártam, hogy végre összenőjenek a borókák (2 db), hátul meg a mirtuszloncok (2 db).
És hány ilyen van még!
















Egy csokor tulipán....


A fehérek és a narancsosak elvirágzottak,  ezek meg most kezdték, és még van egy csapat, amelyik csak bimbóban van.










Az oszlopos vérbükk bújó levélkéi.

Annyira kis puhák, kecsesek ilyenkor...














A perzsafa káprázatosan szép lett. Akinek van türelme kivárni, az nem csalódik benne, az tuti.















Ezek a tulik hamar elvirágzottak, ráadásul akkor voltak a legszebbek, amikor én az ágyban heverésztem.

Egy aprócska megjegyzés: Nekem túl édeskések, olyanok, mint egy nyalóka.











Ámbrafa levélkéi is bújnak

















Ez a Reine des violettes II rózsa és a futtatója.

Mögötte borbolya, és sárga levelű hólyagvessző. Rengeteg talajtakarót ültettem, gólyaorrokat (nagyon szeretem őket), kötörőfüvet, hogy legyen mit kitúrni a pockoknak. Csinálják is szorgalmasan!







Reine des Violettes II közelebbről


















A törpe orgonák is tele vannak bimbóval. Nagyon hálás kis bokrok, el is határoztam, hogy a történelmi rózsasövény előtt levő részen, ahol többek között évelőket is kellene ültetnem, ő lesz az egyik slágernövény. Abszolút igénytelen, minden évszakban mutatós bokor.







Abies pinsapo glauca (kék andalúz jegenyefenyő) virágocskái.....


















A mongol hárs, szegényke ki van kötve, de az állandó szélben minden ága, levele egyoldalra megy.























Kis visszatekintés, szépen megnőttek a bokrok-fák ebben a nagy ágyásban, az évelőknek és a talajtakaróknak viszont még sokat kell fejlődniük. Esetleg ha a kósza pocok máshova költözne a kedves családjával, ez nagyon lendítene a dolgon.


A kék hordóban már ázik némi csalán és pitypang.










Lila tulipánok. Kedves férj hozott nekem fűrészport mulcsnak, de ez annyira finom, mint a homok. Igazából ez nem jó, de azért elterítettem. A tizenegynéhány zsák nem lett elég hátul az egyik nagy ágyásra. Nem is akarta elhinni.











Virágzik a rhodotypos (hósziromcserje).

Szépen hozza a sok-sok hajtását alulról, úgyhogy remélem hamar elbokrosodnak, és összenőnek.












Szimpla virágú boglárkacserje. Némileg érzékenyebb, mint a dupla virágú, a nagyobb fagyok ennek azért ártanak. De olyan kis bájos...





Hm...Amit nézni kell, az az Acer Davidii (csíkos juhar) levelei és virága.


Innentől egy csomó olyan kép jön, ahol a háttér a pitypangos mező.











Térelválasztónak ültettem ezeket a gyöngyvesszőket.


A gazolás is hátra van még, bár a gazok jelen esetben ezeket a magasra növő füveket jelentik. Csak össze kell hozzá szednem az erőmet:)















Japán vörösfenyő fiatal hajtásai



















Ilyen csodaszép a Ghislaine de Feligonde (tavaly tavaszi ültetés).


A táblácska PP-től van, az összes új rózsámhoz:) Nagyon büszke vagyok rájuk, valahogy más hangulata lett a kertnek tőlük.












Ez a majdnem égig érő fa, Kiku shidare sakura, csüngő díszcseresznye.

Nagyon magasra van oltva, amitől egyenlőre kicsit vicces, később viszont káprázatosan szép lesz, hiszen onnan fognak leomlani a hajtásai.

És ugye milyen szép a pitypangos mező?:)







Himmelsauge Geschwind  rózsa, erőteljes, gyönyörű, alig várom, hogy virágozni lássam.


Ezen a részen nemcsak a pitypang, hanem a fű is ki lesz irtva, lesz egy közepes virágágyás.

















Komlósgyertyán, Ostrya is levelesedik. Nagyon formás fácska.



















Tegnap nagy-nagy öntözést tartottam, ami úgy kezdődött, hogy kibontottam 2 x 50 méter slagot, és rácsatlakoztattam a már meglevő 90 méterre. Az első 50 méterrel eléggé összegabalyodtam, de a második már simán ment. Persze még így sem értem el a telek végéig, de innen amíg öntözte a víz valamelyik fát, addig én elcammogtam két kanna vízzel hátrébb. És szidtam a szelet, mert majd elfújt, és kiszárítja a talajt, és egyébként is undorító ennyit fújni.




A mocsárciprus is alakul, az idei év lehet hogy nem lesz olyan kedvező számára, mint a tavalyi volt, már ha a csapadék így marad, ahogy van.


















Bangitavirágok..



Csüngő japánakác, háttérben a kék ég és a pitypangok


















Örökzöld tölgyecske új hajtása

Most leszek majd bajban, mert már tavaly is hatalmasat nőtt. Ajándékba kaptam jópár éve egy rendelésem mellé, bevallom, úgy gondoltam, nem fog megmaradni. Ehhez képest....








Ne felejtsétek, itt az ideje megtölteni a hordókat vízzel, és teletömni csalánnal. Innentől szinte folyamatosan lehet készíteni a trágyalevet, amivel lehet öntözni a rózsákat, bokrokat, fákat, veteményest.

A keserűsó+vas kombót úgy csinálom, hogy a 100 literes hordó vízhez beleöntök 3-3 kg-mal mindegyik zacskóból. Így lesz egy 3 %-os oldatom, amivel aztán az örökzöldeket, nagyobb lomblevelű bokrokat felülről, levélen keresztül öntözök. Idén a rózsáknak is fogok adni, de csak a gyökerükhöz.


Jó munkát és jó pihenést mindenkinek!


Petra